Hogyan olvassuk a Hollót?

Nelson Foster előszava

Egyszer, miután Robert Aitken – más néven Aitken rōshi, ahogyan szerető tanítványai között ismert – befejezte a felolvasást a szövegből, amit a Kedves Olvasó a kezében tart, megkérdeztem ott, a hallgatóság előtt, honnan jönnek ezek a történetek. „Egy mélységes álomból” – felelte. Ez akkor egy álmoskönyv, és amikor olvassuk, mi is belépünk ebbe az álomvilágba, ami az idők kezdete előttre nyúlik vissza, amikor az állatok beszéltek, kutatták és magyarázták a legmélyebb igazságot.

Ennek a világnak a központi alakja Holló zenmester, aki maga is tárgyalja ezt az álmos kérdést, és az álom szerzőjének valaki mást nevez meg: „Mi mind Sákjamuni Buddha álmának gyermekei vagyunk…” – tanítja. „Az alapkő, ami felsóhajt a gyep alatt ott a körünk távoli szegélyén, az ő jelenlétét tükrözi. A korszakok során köréje gyűlt számtalan követőjének társaságában borulunk le előtte, és kántáljuk a szútrákat. Füstölőjétől illatozik a levegő. Tanítása megállásra késztet minket. Időzzünk most itt vele.”

Ez a meghívás egy másik álmot juttat eszembe, amit közel 2500 éve jegyeztek fel, nem sokkal a Buddha ideje után.

„Egyszer régen én, Csuang Csou azt álmodtam, hogy pillangó vagyok, csapongó pillangó, amely szabadnak és boldognak érzi magát, s mit sem tud Csouról. Hirtelen azonban felébredtem, és íme, én voltam az, a valóságos Csou. Most aztán nem tudom, vajon Csou álmodta-e, hogy pillangó, vagy talán a pillangó álmodja éppen, hogy ő Csou?”[1]

Kinek az álma ez most itt valójában? Aitken rōshi álma Hollóról? Holló álma Sákjamuniról? Sákjamuni álma rólunk, Kedves Olvasó? Vagy mi vagyunk eltéveszthetetlenül valóságosak, s mi álmodjuk az összes többit?

Ebben a tükörlabirintusban minden nagyon ismerősnek érződik az olvasó számára, valószínűleg azért, mert ugyanebben a labirintusban ébred minden reggel, ebben dolgozik, itt találkozik a családjával és a barátaival. Mi, kétlábú lények évezredek óta kutatjuk a dimenzióit, és újra meg újra, amikor a dolgok elcsendesednek, a legbelső szobában találjuk magunkat. Ott azután szembesülünk ennek a könyvnek vagy ennek az álomnak – bárki álmodja is – a velejéből előtörő megfejthetetlen kérdésekkel: „Ki vagyok én? Ki vagy te? Miért vagyunk itt? Hová megyünk? Mit kell tennünk?”

Azt javaslom, itt álljunk meg, és bízzuk magunkat Holló rōshi útmutatásaira...

Nelson Foster zent tanít a Gyémánt Közösségben, Kaliforniában és a Hawaii-szigeteken. The Roaring Stream: A New Zen Reader című könyv társszerkesztője.

Igaz tanítás

Egyik este Bagoly azt kérdezte: - Hogyan tudod eldönteni egy tanításról, igaz-e vagy hamis?

- A moha kiszárad a kövön, ha a patak vize apad – mondta Holló.

- Tehát a helyes tanítás mindig nedves? – vonta le a következtetést Bagoly.

- Tocsog – mondta Holló.

Helyes Gondolkodás

Később, ugyanazon a találkozón, Bagoly feltett egy másik kérdést: - A helyes gondolkodás közvetlenül a helyes nézőpont után következik. Nekem gondjaim vannak a gondolkodással. Mi a helyes gondolkodás?

- A lényeg – mondta Barnamedve.

- De a gondolataim csak pörögnek és pörögnek – panaszkodott Bagoly.

- Erre összpontosítasz? – kérdezte Medve.

Bagoly pislogott, és nem szólt semmit.

Az igazmondásról

Vakond megköszörülte a torkát, és megkérdezte: - Mindig igazat kell mondanom? Néha többet árt, mint használ.

Holló azt mondta: - Akkor az nem az igazság.

Vakond sóhajtott, de csendben maradt.

Bagoly állt fel, és szólalt meg: - Akkor hazudjak ilyen helyzetekben?

- Mondd az igazat – válaszolta Holló.

Holló roshi

Egy reggel Süni jött el személyes beszélgetésre Hollóhoz, és azt kérdezte: - Micsoda Holló roshi?

Holló azt mondta: - Van ez a késztetésem, hogy újszülött bárányokat zsákmányoljak.

- És hogyan kezeled? – kérdezte Süni.

- Enélkül megzavarodnék – mondta Holló.

A gyakorlás szelleme

Bagoly, miközben lazított a többiekkel zazen után, egyik este megkérdezte:

- Mi a gyakorlás szelleme?

Holló azt felelte: - Érdeklődés.

Bagoly biccentett: - És mi iránt érdeklődjek?

Mire Holló: - Kezdetnek jó.