Támaszkodás gyakorlat (Koichi Tohei: A KI a mindennapi életben)

Ha valaki a falnak dőlve elesik, mikor a fal összeomlik, vagy a vízbe pottyan, ha a híd korlátja elengedi magát, azt jelenti, hogy nem összpontosított az egyetlen pontra.

Akkor se hagyatkozzunk valamire, ha rádőlünk. Ne bízzunk gondatlanul a tárgyakban, mindig tartsuk meg az egyetlen pontot. Ez igaz a társadalmi életben is. Csalódhatunk azokban a dolgokban, amikre támaszkodunk, és azokban az emberekben is, akikre számítunk.
Minden bemutatott ki-gyakorlatban, mindig megtarthatjuk az egyetlen pontot, függetlenül a kéz- és lábtartástól

vagy a testhelyzettől. Bár az edzőteremben csak korlátozott ideig gyakorolhatunk, az egyetlen pont megtartását

bárhol és bármikor folytathatjuk, tetszésünk szerint.

Ha A súlyának nagy részét a hátán érzi, B hirtelen a padlóra hasal. Ha A előreesik, az azt bizonyítja, hogy elvesztette az egyetlen pontot. Ha nem veszítette volna el, testsúlya akkor is az egyetlen pontban marad és nem esik el, ha teljes testével B hátára támaszkodik, a kezét pedig leereszti.

Ha mindennap gyakorolunk, fokozatosan elérjük azt az állapotot, ahol az egyetlen pont megtartása természetessé, magától értetődővé válik, és kifejezetten rosszul érezzük magunkat, ha elveszítjük. Amikor ide eljutunk, a ki folyamatosan sugárzik majd egész testünkből, egészségesek leszünk, a figyelmetlenség, a hanyagság pedig eltűnik az életünkből.