A „bambusz hajladozik a szélben” gyakorlat egy másik finom példája annak, hogy ha alaposan megfigyeljük a természetet, akkor azt az öngyógyítást szolgáló emberi mozdulatokban is alkalmazhatjuk. Ebben a gyakorlatban a bambusz szára jelképezi a testünket, a szél pedig a lélegzetünket. A felsőtest leereszkedik a kifelé fújó széllel az egyik oldalon, miközben egy egyenes darabban átsöpör a másik oldalra egy vízszinteshez közeli síkon, míg a szél fúj.

– A Nagy Thaóra kérésére jöttem Thiaooubára az X bolygóról, egy olyan helyről, ami sok szempontból emlékeztet a tiétekre – folytatta. – Kétszer akkora, mint a Föld, 15 milliárd lakossal, és a Földhöz, valamint más egyes kategóriájú bolygóhoz hasonlóan, ez is a “bánat planétája”. A mi problémáink nagyon hasonlóak a tieitekhez; mióta ezen a bolygón élünk, kétszer dúlt nálunk atomháború; megtapasztaltunk diktatúrát, bűnözést, járványokat, kataklizmákat, a pénzrendszer uralmát, az összes velejárójukkal együtt: a vallásokkal, kultuszokkal és egyebekkel…

Azt javaslom, sétáljunk végig egy taoista kerten, hogy még jobban ráhangolódjunk a távol-keleti kertművészet szellemiségébe. A kertkapu előtt egy nagy lapos járó- vagy horgonykő fekszik, amely megtisztítja energetikailag a látogatót, mielőtt belépne a kertbe. Lépjünk rá, és időzzünk el egy pillanatig, hogy összeszedjük magunkat, és ráhangolódjunk bensőleg a sétára.

Amikor Lü Tung-ping mester, a híres spirituális tanító lejött a hegyekből, látta, ahogy a buddhisták minden nap meditálnak, és napról napra betegesebb lesz az ábrázatuk. Ezért megmutatta nekik, hogyan gerjeszthetnek saját maguk energiát. Energiagerjesztés nélkül a meditáció olyan, mintha nyitott edényben teszünk fel vizet forralni: a víz gyorsan elforr, az edény pedig leég.

Ha valaki a falnak dőlve elesik, mikor a fal összeomlik, vagy a vízbe pottyan, ha a híd korlátja elengedi magát, azt jelenti, hogy nem összpontosított az egyetlen pontra.

Mikor Szun Vu Kung, a majmok királya,

kit kőtojásból keltett ki a vén

föld, ég nap és hold különös szerelme

a gyümölcsök s virágok szigetén,

Bruce Lee interjú (magyar felirattal)

Tény, hogy a nõk többszörös orgazmus-képességét is csak az utóbbi 40-50 évben ismerték fel és fogadták el "normálisnak". Az 1950-es évek óta a többszörös orgazmust átélõ, amerikai nõk számaránya 14%-ról 50% fölé emelkedett. Ez ugyan valószínûleg csak kevés számú esetbõl általánosító becslés, ám a férfiaknál aligha terjed el viszonylag gyorsan a multiorgazmus képessége. A lehetõség azonban fennáll, s épp ezt fejti ki Chia és Abrams könyve, amelyben - mint hangsúlyozzák - "tudományos vizsgálatokkal is alátámasztott, gyakorlati taoista technikákat" kínálnak, s nem valami újabb vallásos irányzatot.

Bármilyen dolog, amit nemes cél mozgat, rendkívül nehéz. A fordítás egy olyan tevékenység, amelyben a fordító azon törekvése nyilvánul meg, hogy bizonyos forrásnyelvű szövegek vagy írások fontosságát, az abban foglaltak jelentőségét egy új nyelven mutassa be. De vajon átvihető-e ugyanazon eszme vagy tanítás azonos színvonalon egyik nyelvről a másikra?

„A negyedik természettörvény az, ami végérvényesen kiábrándít a régi orvostudomány félelmetes, babonás hiedelméből: miszerint a bacilusok megtámadnak, és áldozatul esünk. Kiderül, hogy nem vagyunk áldozatok, legfeljebb a saját tudatlanságunk áldozatai…”

A képen látható Li Qing-Yun 1678-ban (Qing Kang Xi 17. évében) született Qi Jiang Xian-ben, Sichuan tartományban. Később áttelepült Kai Xian-be, a Chen család földjére (Chen Jia Chang). 1928-ban halt meg, 250 éves korában. 71 évesen (1749, Qing Qian Long 14. éve) csatlakozott Yue Zhong-Qi parancsnok seregeihez. A legtöbb felesége korán meghalt, így élete során tizennégyszer házasodott.

Ki az közülünk, aki nem szeretne sokáig élni? Szerves élőlényként a testünk természetes védekező eszközök felett rendelkezik, amelyeket a betegségek elleni küzdelemre, illetve a sérülések gyógyítására vezényel. Mindannyian eltöprengünk az egyének közötti, látszólag rejtélyes különbségeken: vajon miért sújtanak egyes embereket degeneratív betegségek életük derekán, míg mások vígan elélnek száz évig is.

A csoportomban a tanulók néha megkérdezik: „Mit csinálsz, amikor valaki meg akar ütni?” Erre a válaszom: „Üss meg.” De abban a pillanatban, mikor eltervezik, hogy megütnek, és éppen ütésre lendülnének, megállítom őket. Ennyi az egész. Bizonyos értelemben azt mondhatnánk, hogy olvasok a gondolataikban.

- Peter Ralston

Kínai harcművészeti stílus, az úgynevezett "Belső Irányzatok" legismertebb és legteljeskörűbbnek tartott képviselője. Jellemzője a nem pusztán fizikai erőre alapuló gyakorlásmód, az energia – a Csí – teljeskörű alkalmazása, és a gyakorlások során lassú és folyamatos meditatív mozgásban végzett formagyakorlatok, valamint azok harci alkalmazásai.

Alapítója: Csang San-feng (1247-1447?)