Van, aki forrón, van, aki hidegen szereti, fűszerrel vagy citrommal, esetleg csak önmagában – mindegy, mert életünk egyik egyszerű, mégis megelégedéssel szolgáló örömforrása lehet.

A kiöntőből csordogáló forró lé a teázóban egy kavicsos patak lágy, kristályos sodrását idézi fel. És mily örvendetes látvány a csészében a nedű ragyogó aranyos zöldje, mennyire jó kézbe fogni a jól megtervezett, szép alakú findzsát. És ahogy emeljük a szánkhoz, megcsap az illat, és ínyünket előre felkészítjük a főzet pompás, friss ízére, mely nyelés közben arra a ködös, csöndes hegyre emlékeztet, ahol a fű termett.

Vegyünk példát Kelettől, és merítsünk a múlt ködébe vesző hagyományaiból: élvezzük e nedű számtalan örömét!