Ha az ember felismeri, hogy mily kevéssé képes irányítani külső körülményekre és belső ingerekre adott reakcióit, akkor előbb-utóbb kivezető utat kezd keresni ebből a gépies életmódból.

A negyedik útnak nevezett eszmerendszer (szisztéma) fő gon­do­la­ta, hogy még csak egy kis ré­szét sem hasz­nál­juk a ren­del­ke­zé­sünk­re ál­ló erők­nek és ké­pes­sé­gek­nek.

Ke­le­ti me­ta­fo­rával: ta­lál­ha­tó ben­nünk egy ha­tal­mas, gyö­nyö­rű­en be­bú­to­ro­zott ház, könyv­tár­ral és meg­annyi szo­bá­val, de mi az alag­sor­ban és a kony­há­ban ten­gő­dünk, ahon­nan nem tu­dunk ki­jut­ni. Ha va­la­ki be­szél­ne ne­künk ar­ról, hogy mi ta­lál­ha­tó en­nek a ház­nak az eme­le­tén, nem hin­nénk ne­ki, ki­ne­vet­nénk, vagy pe­dig ba­bo­ná­nak, tün­dér­me­sé­nek, mí­tosz­nak ne­vez­nénk az egé­szet.

Hogyan vehetjük mindezt birtokba, hogyan fejleszthetjük ki a rejtett erőinket és képességeinket?